SZVSZ, már mindenki úgy beszél, mint az SMS!

"ILY!" - vagyis "szercsi!" (I love you) kiáltja rendszeresen az ajtón kilépve Susan Maushart 16 éves lánya. Bizony, az új média nyelve divatba jött. És egy anya sosem sértődik meg. "Egy kamasz anyja végtelenül hálás lehet a sorsnak, ha a lánya egyáltalán kimondja - akármilyen formában is -, hogy +szeretlek+" - teszi hozzá.

A forma nem csak ennél a szónál változott. Itt van például a magyar fiatalok által is előszeretettel használt LOL (az angol "laughing out loud" - magyarul nagyjából: hangosan röhögök), amely mára ragozható igévé alakult. És természetesen szégyenkezés nélkül ejtik ki a WTF rövidítést (What the f.ck? - Mi a f.sz?) - akár a szüleik előtt is. De mielőtt elítélnénk őket, emlékezzünk meg arról, hogy a minap Sarah Palin republikánus politikusnak, volt alelnökjelöltnek egy televíziós interjú során szintén kicsúszott a száján a WTF. Mint ahogy a CNN egyik műsorvezetőjének is.

Az SMS és az internetes kommunikáció szülte rövidítések már régóta "a spájzban voltak", a Twitter eljövetelével azonban már a szalonba is betörtek. Gyakran tűnhet úgy, hogy egyesek már kizárólag "nagybetűkkel" beszélnek. Ez a jelenség kihívás elé állítja a nyelvészeket és amatőr nyelvőröket - még ha egyelőre nincs is a birtokukban a témában készült kutatás.

Szegény gazdagság vagy gazdag szegénység?

"Szerintem lenyűgöző. Ami engem mint nyelvészt legjobban érdekel ebben a témában, az az, hogy rájöjjek, mely szavak kerülnek a +darálóba+, és miért. Mi az, ami a WTF-et, a LOL-t vagy éppen az OMG-t (Oh, my God! - Ó, te jó ég!) olyan hasznossá teszi, hogy már nemcsak írásban, hanem szóban is terjednek" - mondta az AP amerikai hírügynökségnek Scott Kiesling, a szociolingvisztika professzora a Pittsburghi Egyetemen.
Szerinte az egyik lehetőség, hogy a rövidítések többletjelentést hordoznak, a betűszót alkotó szavak összességéhez képest. „Nem mondjuk például, hogy +OMG, egy ember éppen most vetette le magát a szikláról!+, azt viszont igen, hogy +OMG, látod azt a borzasztó piros nadrágot?+" - magyarázta.

Ezzel pedig el is jutunk a WTF-ig, ahhoz a rövidítésig, amelyet nem kell lefordítani. Amikor Sarah Palin használta a Fox News műsorában - kétszer is egyetlen mondaton belül, OMG! -, néhány nagyokos kissé felháborodott. A vihar azonban hamar elült. "Nem látom be, hogy ez olyan nagy ügy volna. Rosszul sikerült vicc volt. Viszont ő úgy gondolta, hogy szellemes, ezért pedig nem kellene elítélni" - állapította meg Kathleen Hall Jamieson, a Pennsylvaniai Egyetem Annenberg Közpolitikai Központjának igazgatója.

LOL

Palin nem az egyetlen prominens személy, aki a WTF-hez folyamodott. Úgy tűnik tehát, hogy igénybe vétele alkalmas arra, hogy közlendőnk ne legyen olyan éles és sértő - afféle összekacsintás a közönséggel, amely oldja a fagyos hangulatot.
"Sokszor beszélek nagyobb nyilvánosság előtt. Ha van kifejezés, amely biztosan derültséget kelt, az a WTF. Arról tanúskodik, hogy a beszélő afféle belevaló figura. Elhangzása után mindig kitör az obligát nevetés" - érvelt Susan Maushart, a háromgyerekes anya, aki a Winter of our Disconnect (Szétválásunk tele) című kötet szerzője. Így aztán nem is bánja, amikor gyermekei (20, 17 és 16 évesek) használják. Már legalábbis ha lépést tud tartani az újabb és újabb rövidítésekkel. Az egyszerű LOL és LOLOL LMAO-vá (szó szerinti fordításban: leszakad a s.ggem a röhögéstől), majd LMAOOTF-fé (földön fetrengve szakad le a s.ggem a röhögéstől) "evolválódott".

Susan legfiatalabb sarja, Sussy különösen nagy tehetséget mutat a rövidítésnyelvben. Mostanság kezdte el használni a K-Dot kifejezést. Ez igazi nyelvi újítás, okét jelent ugyan, de egyfajta véglegességgel (durva fordításban oké és punktum). Leginkább például egy vita lezárására alkalmas.
És ha ez még mindig nem volna elég, Sussy rendszeresen beszédben is jelzi a kérdőjelet, ha hangsúlyosan kérdez valamit. Például: "Tényleg azt akarod, hogy ezt megcsináljam, kérdőjel?".

Mindez végtelen örömet szerez Robert Lane Greene-nek, a You Are What You Speak (Az vagy, amit beszélsz) című, rövidesen a boltokba kerülő könyv szerzőjének. Greene magát elkötelezett nyelvőrültként jellemzi. Nem "veszi be", hogy a fiatalok megrontanák a nyelvet.
"Az emberek gyakran úgy gondolják, hogy az a nyelv a tökéletes, amelyet ŐK ismernek. De az újítás általában gazdagít. És lenyűgöző, ha nem zárkózunk el előle" - fejtette ki a hírügynökségnek.

Minden mindig változik - ez az egy sosem változik

De vajon valóban olyan nagy újság a rövidítések használata a beszélt nyelvben? Tényleg csak az SMS és az internet tette olyan népszerűvé?
"Az amerikaiak mindig is szerették a rövidítéseket, ez megelőzte az internetet" - mutatott rá Deborah Tannen nyelvészprofesszor. Szerinte a jelenség sokkal régebbi. Már a görögök és a rómaiak is éltek vele, az Egyesült Államokban pedig a XX. század elején jött divatba, különösen a Roosevelt-féle gazdaságfejlesztő csomaggal, a New Deallel. De régóta széles körben alkalmazza a katonaság és a kormányzati bürokrácia is.

Azok, akik azt hiszik, hogy a nyelvrövidítés valamiféle jelenkori divat, azok a nyelvészek által "újdonságillúziónak" nevezett állapotban vannak, mivel csak most ébredtek rá a létezésére. Nem veszik észre például, hogy gyakran használt szavak - mint magyarul a tévé, a vécé és a közért - betűszókból köznevesültek.

Greene szerint egyvalami mégiscsak új jelenség: gyakrabban alkalmazzuk a rövidítéseket az írott nyelv mellett élőszóban is. És mielőtt még bárkit is elítélnénk, a nyelvész felidézi: "Az idősebbek már az ókortól fogva sajnálkoznak afelett, hogy mit művelnek a fiatalok a nyelvvel. A nyelv folyamatosan változik. Ez az élet rendje".

Emellett pedig a fiatalok mindig vevők az újításokra. Miként az is előfordulhat, hogy a mai rövidítésnyelv néhány év múlva kikopik a köztudatból, és a "nyelvi szeméttelepre" kerül. Hiszen ki mondja már azt, hogy "jampi", "manusz" vagy "smonca"?
SZVSZ (Szerény Véleményem Szerint) ehhez má én is ifj vok. MegaLOL.